Vége...

Nos emberek eljött ez a nap is.Ezennel kijelentem ,hogy minden blogomat amit Natalie név alatt írtam bezárom.Az az igazság ,hogy nagyon sokáig próbálkoztam új fejezetek írásával , de egyszerűen nem jött semmilyen ötlet ,hogy hogyan is folytathatnám.Valamint az is közre játszott ,hogy mondhatni "kinőttem" a Twilight-os korszakomból.Természetesen még mindig szeretem de már nem annyira mint régen.Ennek oka az is lehet ,hogy hatalmas fordulatot vett az életem ha mondhatjuk így , mivel új továbbtanulási célom lett.A pszichológiáról áttértem az ELTE Japán szakára...azaz oda szeretnék bekerülni.Ilyen témával indítottam is a mai nappal egy új blogot más néven.(Lejjebb megtaláljátok ha érdekel titeket.).
Végezetül szeretném megköszönni ,hogy ilyen sok ideig olvastátok a történeteimet , és kommenteltetek is , nagyon jól esett a támogatásotok.:)
A blogokat nem fogom letörölni mert magamról tudom , hogy szeretem olykor-olykor visszaolvasni a történeteket.

Még egyszer köszönök nektek mindent!!


Utóljára csókoltat mindenkit:

Natalie



Az új blogom linkje : Világok élén

Új blog

Sziasztok drágáim!Nem ez még nem friss!De a napokban az is esedékes lesz!
Mint a címből láthatjátok új blogot nyitottam.Mellékesen megjegyezném ,hogy néhány blogot pedig szüneteltetek mint pl.:Múlt árnyai és az Örök barátság.
Szóval a történetről:
Nos nem tudom ki látta vagy olvasta a Holhercegnő-t. Manapság nagyon rákattantam az ilyen témájfanfiction-ökre és megjött az ihlet egy új történethez!A Merryweather család nem kap túl nagy jelentőséget annál inkább a de Noir klán.Saját szereplős fanfiction lesz!

Címe&linkje:Erdei gyöngyvirág


kérlek nézzetek be a prológus is azonnal fent lesz!:)


millió puszi:



Natalie

15.fejezet

itt is a fejezet!:DAlig várom róla a véleményeteket!!:D FIGYELEM! Az Alisha szemszögéből írt rész néhol erős nyelvezetet  néhol morbiditást tartalmaz!Csak erős idegzetűeknek!(egyébként biztos így is elolvassa mindenki szóval felesleges kiírnom de inkább szólok!)





/Alisha szemszöge/



-Hogy érted azt ,hogy a lány még él?-kérdezte dühösen Stefan-Csak annyit vártam el tőled , hogy egy majdnem emberi lényt ölj meg,és te még erre sem vagy képes?Ráadásul a legkiszolgáltatottabb helyzetben , amikor terhes?Legalább azt vártam volna tőled azok után ,hogy elvette tőled a szívszerelmedet , hogy élve felboncolod mind őt mind pedig az ivadékát!De nem!És ne merészelj azzal jönni ,hogy nem tartóztattuk fel őket elég ideig!Így is megölték Thomas-t!Tudod te milyen érzés azt hallani tőled ,hogy a fivérem a hanyagságod miatt feleslegesen halt meg?
-Nagyon sajnálom ami történt Mester.Ígérem , hogy olyan kín szenvedésben lesz része mind a hármuknak mint amilyen érzés önnek volt Thomas elvesztése.
-Mire gondoltál?-kérdezte érdeklődve.Az egész szobát belengte az izgatottság érzése.Pedig csak ketten voltunk az egész hatalmas trónteremben.Vladimír kilépett a klánból mert olyan mélyen megrázta testvére halála ,hogy kijelentette:ő többet nem szól bele semmilyen döntésbe.Majd elhagyta Romániát is.Állítólag Oroszországban van de senki nem tudja biztosan.Én fogok ingázni Ranulf-fal Románia és New York között hála a férfi teleportáló képességének.
-Nos , azt terveztem , hogy esetleg Mind a hármukat elfoghatnánk ,majd Natalie és Alec szeme láttára megkínoznánk Cassandrá-t. Végül megölnénk de csak hosszú szenvedés után, természetesen.Majd , hogy most változtassunk kicsit a sorrenden,mivel Alec egyszer már végig nézte a felesége halálát , most őt öljük meg először.De természetesen előtte legyengítjük ,hogy őt is meg tudjuk kínozni.Végül pedig megcsonkítjuk a mi kis drága Natalie-nkat és bezárjuk egy cellába.És ott hagyjuk örökre.
-Tetszik az  elméletbeli feltevésed.Két kérdésem lenne csupán.Lesz szíved megölni Alec-et?
-Azt a kurvát választotta helyettem amikor én mindent megadhattam volna neki.Már nem érzek iránta mást csak gyűlöletet és mély megvetést.Mi a másik kérdés?
-Miért nem öljük meg a lányt is?
-Nagyobb büntetés neki , hogy rémálmaiban azt fogja látni ahogy megöltük a számára legbecsesebb személyeket.Majd végül beleőrül és akkor mi adunk neki valamilyen eszközt amivel megölheti magát.
-És mi lesz a Volturi-val?
-Annyira össze lesznek törve miután mindhármuk fejét elküldjük nekik , hogy harcolni sem fognak bírni az elkövetkezendő..hm..legalább két hétben.Csak azután kezdenek el bosszút tervezni ,addig tombolnak vagy magukba fordulnak és legfőképpen magukat okolják mert nem tudták őket megvédeni.És nekünk ebben az időszakban kell lecsapnunk rájuk.És mivel nagyobb seregünk van biztos ,hogy győzni is fogunk.-mosolyogtam rá magabiztosan.
-Honnan vagy ennyire biztos a 2 hétben?
-Amikor Natalie majdnem meghalt ennyi hétig tomboltak az erdőben a fivérei,pedig még élt.
-Imádom amikor ilyen szadista vagy mondtam már?-húzott magához és vadul megcsókolt,majd elkezdte lerángatni rólam a ruhámat.Én is ugyanígy tettem.Kettőnk között ez csak szex volt , semmiféle érzelmet nem kevertünk bele.Csupán kiéltük egymáson testi vágyainkat.Már azóta , hogy Alec száműzött Olaszországból.Nekem megfelel így.Alec után nem vágyok érzésekre.Csupán az édes bosszú éltet már.Istenem milyen jó is lesz látni a fájdalmat és a kínt az arcukon.Már csak ezért megéri.




/Natalie szemszöge/


Péntek.Már maga a szó is olyan szépen cseng.Végre péntek!Egy ilyen hosszú hét után igazán megérdemlünk egy jó nagy hétvégi pihenést.Reggel ismét Alec csókjaira ébredtem.Cassie iskolai izgalma szerencsére alább hagyott és nem kelt fel hajnali fél ötkor.
-Jó reggelt!-suttogta a fülembe.Közben éreztem az arcomon hűs leheletét.
-Neked is!-mosolyodtam el majd egy apró csókot nyomtam ajkaira-Ma körülbelül  hánykor érsz haza a munkából?Csak mert este jó lenne lemenni sétálni egy kicsit a parkba.
-Ma nem megyek dolgozni.-mosolyodott el.
-Hogy-hogy?-lepődtem meg.
-Süt a nap.Ilyenkor mindig kiveszek egy nap szabadságot.
-Ó  ,értem.-bólintottam.Már a Volterrá-ban töltött egy hónap alatt megmutatta nekem magát napfényben.Csodálatosan nézett ki.
-Szerintem ma menjünk a csónakházba vacsorázni.Rég voltunk már ott.-javasolta.Éreztem ,hogy az emlékek hatására elpirulok.Aznap este csókolt meg először.Na jó nem először de azután először ,hogy ismét találkoztunk.
-Rendben van.-mosolyogtam rá.Majd ismét a napi rutin.Felkeltettem Cassie-t ,lezuhanyoztam amíg ő öltözött eközben Alec elkésztette a reggelit , majd én is felöltöztem amíg Alec lezuhanyozott és Cassie és én megettük a reggelit amíg Alec felöltözött.Egy cseppet talán bonyolultnak tűnhet de mind úgy működünk reggelente mint egy olajozott gépezet.Viszont én már alig vártam az estét!

bocsi a helyesírási hibákért:)

14.fejezet

Tudom...tudom...tudom...több frisst ígértem de sajnos ihlethiányban szenvedtem valamint az egész júliusomat nyelvsuliban töltöttem...DE!!most végre vége!!:D:D Visszatértem!És íme itt az új fejezet!
Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsetek kommentelni!;)És itt egy kép (végre!!:D) Ellie-ről Natalie legjobb barátnőjéről:

/Natalie szemszöge/


Egy hónap...hihetetlen.Mintha csupán tegnap lett volna , hogy Alec-hoz költöztem.Bár mind a ketten rengeteget dolgoztunk mindig szakítottunk időt kislányunkra.Kirándulások ,piknikek a Central Park-ban...szóval minden amit Cassie szeretett volna.Rengetegszer beszéltünk a Volterrá-ban élő családunkkal is.Valamint Simon-ék nagy elhatározást tettek.Mivel most már Nincs rájuk szükségük (az ő elmondásuk szerint) elköltöznek északabbra.Alaszkába.Mind a hárman kicsit szomorúak voltunk de megígérték , hogy minden nap hívnak majd minket.Szóval most már tényleg magunkra maradtunk.De igazából nem bántuk annyira.

Szeptember van.Cassie-nek múlthéten bevásároltunk mindent , hogy "felkészülten nézhessen szembe az iskolával".Ezt ő maga mondta.Már alig várta a mai napot.Amikor végre megismerheti az osztálytársait és tanárait.Hajnalban ő keltett mind a kettőnket.Mármint Alec csak pihent.
-Anya ébresztő!El fogunk késni!-kiabálta az ágyon ugrálva.Hunyorogva , álmosan néztem a digitális órát az éjjeliszekrényen.
-Cassie!Szívem még csak fél öt van.-nyöszörögtem.
-Tudom de addig még el kell készülnünk!-ült le mellém.
-Talán ha adsz egy ébresztőpuszit hamarabb fel tudok kelni.-néztem rá mosolyogva,mire ő egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra-Rendben ,már kelek is!-ültem fel-Most menj szépen vissza a fürdőszobádba mosd meg az arcodat ,öltözz fel a szép új egyenruhádba ,és a konyhában találkozunk.Oké?
-Rendben !-bólintott és már ki is szaladt a szobából n pedig visszadőltem az ágyba.
-Kérsz tőlem is ébresztőpuszit?-kérdezte vigyorogva Alec.Én pedig,válaszul, csak bólintottam.Olyan szenvedéllyel csókolt meg ,hogy alig bírtuk megállni , hogy ne essünk egymásnak.Ami sajnos még mindig ne történt meg.Persze próbálkoztam elcsábítani Alec-ot de ő kitartott amellett ,hogy várjunk még vele ,mert most ember vagyok és így neki sokkal nehezebb mint annak idején.Én ilyenkor csak megértően bólogattam.
Amikor már készen voltunk együtt kimentünk a konyhába.Kislányunk a nappaliban nézte a tévét.Valójában az egész egy helyiség volt , úgyhogy amikor hátrafordult és meglátott minket felpattant és hozzánk szaladt.
-Mit kérsz reggelire?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-Mit szólnál egy kis palacsintához?
-Juj tényleg?Csinálsz megint palacsintát?-mosolyodott el izgatottan.
-Persze, hogy csinálok.-vettem elő egy serpenyőt és egy nagyobb műanyag tálat-Addig menj és nyugodtan nézd a Tv-t.
-Köszi!-szaladt hozzám és adott egy puszit az arcomra amit viszonoztam.Miközben a hozzávalókat vettem elő Alec megszólalt.
-Szívem van valami amit meg kéne beszélnünk.
-Mond csak , közben hallgatlak.-néztem rá egy pillanatra majd a liszt után beleraktam a tojásokat is a tálba.
-Szóval az a helyzet , hogy lesz egy alapítványi bál amire hivatalosak vagyunk.Estélyik ,szmokingok...szóval nagy felhajtás lesz.És azt akartam megtudni , hogy eljössz e velem.
-Most komolyan ezt a kérdést úgy tetted fel mintha legalább egy gimis bálra hívnál meg.-nevettem el magam miközben már az első szeleteket sütöttem-Persze ,hogy elmegyek veled.Melleted  a helyem.
-Köszönöm.-ölelt át mosolyogva hátulról.-A fenébe...-engedett el hirtelen.
-Mi az?Csak nem belecsapott a szemedbe az olaj?-kérdeztem ijedten.
-Nem de ha az lenne a gond se lenne semmi bajom.Nem a probléma az ,hogy...ki vigyáz addig Cassie-re.Nem fogom egy idegenre hagyni.-jelentette ki határozottan.
-Hát ha azon a napon nincs beosztva esetleg megkérdezhetem Ellie-t.Biztos boldogan vigyázna rá.Imádja a gyereket és már nagyon rég ismerem és bízok benne.
-Én pedig benned bízok.De egyébként kedves nőnek tűnik ő is.Szerintem sem lesz baj.
-Akkor ma suli után elhozom hozzánk Ellie-t , hogy megismerje Cassie-t és ,hogy körbenézzen.Az a jó , hogy egymáshoz igazítottuk a beosztásunkat.Szóval ha aznap én sem leszek beosztva akkor ő sem.

Miután Cassie és én befaltuk a palacsintát juharsziruppal (nyami) és Alec is ivott egy tasak vért,végre elindultunk.Együtt akartuk elkísérni Cassie-t az első iskolanapjára.Már annyira izgatott volt ,hogy az iskola felé tartó úton folyamatosan kérdezgette , hogy:"Ott vagyunk már?"
Mi ilyenkor csak összemosolyodtunk Alec-kal és valamelyikünk mindig hátraszólt , hogy:"Mindjárt."
Amikor megékeztünk Cassie azonnal kipattant a kocsiból de szerencsére nem szaladt el.Hatalmas tömeg volt a bejáratnál.Búcsúzkodó anyukák és apukák , néhol még nagyszülők is.Az elsősök szülei azonban egyenesen az épületbe mentek.

Miután beszéltünk az osztályfőnökkel elindultunk a munkahelyeink felé.Először elvittem Alec-et majd mentem is a kórházba.Nem volt túl nagy felfordulás a mai napon.Szerencsére.Ellie örömmel elválalta , hogy vigyáz Cassie-re aznap mikor a jótékonysági bál lesz de azt mondta inkább  aludjon nála,hogy mi reggelre kipihenjük magunkat.Megköszöntem az ajánlatát és el is fogadtam.


/Cassie szemszöge/

A tanárnénink nagyon kedves volt hozzánk.Szerencsémre Kathy az én osztályban voltunk.Szerencsétlenségemre Bridget is.Most talán még több és vastagabb lánc lógott rajta.De nem törődtem vele.Nem nagyon  beszélgettem még senkivel.Szünetben Kathy inkább a terembe maradt mert csúnyán megfázott a hétvégén.De nekem azt mondta nyugodtan menjek ki az udvarra.Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem , hogy biztos nem baj -e.Mondta , hogy természetesen nem , majd legközelebb jön velem ő is.
Az udvar kerítése előtt néhol hatalmas bokrok álltak.Úgy gondoltam itt majd jót tudunk bújócskázni.De most inkább csak leültem az egyik bokor takarásában mert megláttam Bridget-et.
-Hát te miért bujkálsz itt?-kérdezte egy hang mellőlem,mire hirtelen odakaptam a a fejem.Egy vörös hajú lány volt vörös szemekkel-Ne félj nem foglak bántani.-mosolyodott el-Te nem vagy ember igaz kicsim?
-Nem én félig vámpír vagyok.
-Az én nevem Alisha Block.Hát a tiéd?
-Cassandra Smith.De mindenki csak Cassie-nek szólít.
-Smith?A papád neve véletlenül nem Alec?-kérdezte döbbenten.
-De igen.Ismered?
-Régi ismerősöm.Annak idején jóban voltunk de aztán el kellet mennem.Bárcsak maradhattam volna de hát...kötelességemnek éreztem.




/Alisha szemszöge/



Jó rendben tehát ő túlélte.Nembaj majd eltesszük láb alól.Azt viszont sehogy sem értem minek jött Alec New York-ba.Lényegtelen majd visszavisszük oda ahová való...
-És ki nyerte el Alec szívét végül?-kérdeztem kedveskedve pedig fel tudtam volna robbanni dühömben.
-Ó a mami!Natalie-nak hívják.-mosolygott még mindig a kislány. Nem értettem , hogy miért nem szomorú elvégre meghalt az anyja.
-És ő is itt van New York-ban?
-Igen!Most doktornéni!
HOGY MI?De hát magam döftem bele a kést ,jó mélyre ráadásul meg is forgattam benne , hogy biztosra menjek.A mester ennek nagyon nem fog örülni...
-Értem.Nos szerintem idulj vissza a terembe mert a végén még büntit kapsz.-tettem tovább a szépet.De amikor elment még utána szóltam-és Cassie!Lehetne , hogy nem szólsz sem a mamádnak sem a papádnak rólam?Legyünk titkos barátok jó?
-Rendben.-bólintott mosolyogva majd elszaladt.


Na elég izgi lett??:D

Közérdekű...

Az unokatesóm nemrégen nyitott egy blogot!Még kezdő író úgyhogy jól esne neki egy kis biztatás!Légyszíves nézzetek be!
A címe: A sötét erdő titkai


A történetről:

Ez a történet 3 lány megismerkedéséről szól.Megismerkedésük első napján felfedező útra kelnek a helyi erdőbe hol elképesztő és veszélyes dolgok várnak rájuk.  Előre szólok ez nem fanfiction csupán saját agyam szüleménye!!


millió puszi:



Natalie

:(

Nagyon elszomorít ,hogy még egyetlen kommentárt sem kaptam:(Ha nem tetszett a fejezet akkor légyszi azt is írjátok meg!

13.fejezet

nos visszatértem és hoztam a fejezetet is !!:D kérlek írjatok hozzá jó sok komit!!:D




/Natalie szemszöge/


Szombat van.-az első gondolat ami megfordult a fejemben mikor felkeltem.
-Jó reggelt szerelmem.-suttogta Alec majd egy puszit adott a homlokomra.Én felemeltem a fejem és megcsókoltam.-Igen ez a reggel határozottan jól indul!-nevetett.
-Úgy izgulok , hogy ma ismerem meg a kollégáidat.Egyáltalán miről fogok  velük beszélni.Talán jobb lenne ha itthon maradnék és inkább csinálnék valami hasznosat.Úgyis van még papírmunkám.Igen ezt fogom tenni!Itthon maradok és befejezem a papírmunkát!
-Szó sem lehet róla!Szépen velem jössz és jól fogjuk érezni magunkat.
-De Alec én ott nem ismerek senkit.
-Én sem ismerem minden meghívott gyermek szülőjét de attól még elmegyek.Te ismerni fogsz engem és biztos jóban leszel a barátaimmal is.
- Rendben van-sóhajtottam-De ha az egyedül álló anyukák rád szállnak sorban fogom kikaparni a a szemüket.
-Oké ha ellenben én ugyan ezt tehetem a férfiakkal.-nevetett.
-Hát akkor neked tényleg pihenéssel fog telni az egész mert nem bomlanak utánam a férfiak.-nevettem.
-Ez nem igaz!De ebbe most bele se akarok menni.Egyébként mire fel ez a harcias kedv?
-Fogalmam sincs.-vontam meg a vállaimat.Majd lépteket hallottunk a szobánk felé haladni.Pár másodperccel később kislányunk nyitott be hozzánk.
-Már fent vagy mami?-kérdezte suttogva.
-Igen kicsim.Gyere ide!-tártam ki karjaimat.Ő felmászott az ágyra és átölelt.Én Alec egyik felén feküdtem Cassie pedig a másikon.Szerelmem másik karjával magához ölelte kislányunkat is.Még így feküdtünk pár percig néma csendben és élveztük egymás közelségét.De aztán rövidesen fel kellet kelnünk ,hogy készülődni kezdjünk a mai napi programunkra.
Egy halványkék csipkés ruhát vettem fel.Alec Egy fekete farmert fehér pólót és egy fekete zakót ami hihetetlenül jól állt neki bár én jobban szeretem amikor a fekete bőrkabátját viseli.Az valahogy jobban illik hozzá.Kislányunk egy nagyon szép kis fehér ruhát vett fel és a hajába masnit kötött.Természetesen viselte a tőlem kapott karkötőjét is amit fityegő szív alakú vörös gyémántok és ezek között V betűk díszítettek.Nem volt éppen olcsó de nem számított a pénz mert ,szerettem volna valamit ami a családjához köti.A mi családunkhoz.
Mikor már teljesen készen voltunk elindultunk a mélygarázsba.

Nem tartott sok ideig amíg a házhoz értünk.Alec elmesélte nekem , hogy Kathy szülei nemrégiben elváltak.Egyszerűen képtelen voltam elhinni ,hogy egy anya így le tud mondani a gyermekéről.A ház tipikusan családi jellegű volt.Igazán otthonosnak nézett ki.Szinte mindent lufik borítottak az előkertben ,de gyerekek itt még nem voltak.Gondolom a hátsó kertben és a lakásban játszhatnak.Gondolom akik a környéken laknak gyerekeket hívhatták még meg mert nem volt túl sok kocsi a ház előtt,bár éppen elég ,hogy alig tudjunk megállni.Amikor kiszálltunk az autóból egy szőke hajú kék szemű kislány szaladt ki a házból egyenesen Cassie-hez hogy megölelje.
-Végre itt vagy!Bridget Harper már az őrületbe kerget!Lion meghúzta a haját és rögtön sírva szaladt az anyukájához , hogy Lion megverte!És már megint az ékszereit mutogatja mindenkinek.-forgatta meg kék szemeit a kislány.Majd ránk nézett-Csókolom Mr.Smith!Örülök , hogy el tudtak jönni!A néni Cassie új anyukája?
-Igen de tegezz nyugodtan nem vagyok még olyan öreg.A nevem Natalie Dormer.-nyújtottam neki kezet amit ő el is fogadott.
-Katherine Collins vagyok.A néni ...azaz te tényleg olyan szép vagy mint Cassie mondta.-mosolygott rám.
-Köszönöm.
-Egyébként Kathy már mondtam neked , hogy engem is tegezz nyugodtan.-szólalt meg mosolyogva Alec.
-Ó milyen buta vagyok!Tényleg tetszett mondani...azaz tényleg mondtad már!Na de most már menjünk be!
-Tessék ezt neked hoztuk.Boldog születésnapot!-adta át a kis díszes táskát kislányom a barátnőjének miközben befelé igyekeztünk.
-Nagyon köszönöm!-azonnal kikapta a kis dobozt majd mikor kinyitotta még talán a lélegzete is elállt.
-Tetszik?Én terveztem neked!-lépett közelebb hozzá Cassie.
-Ez gyönyörű!És biztos , hogy Bridget-nek ilyenje nincs!És nem is lesz!Köszönöm Cassie!Te vagy a legjobb barátnőm!-ölelte magához már az előszobában állva.
-Te pedig nekem vagy a legjobb barátnőm!-nevetett Cassie és visszaölelte.
-Hol vagy már Kathy ?Az előbb azt mondtad hozol nekem inni?Ha rajtad múlik akár szomjan is pusztulhatok!-hallottam meg egy magas és felettébb idegesítő hangot közeledni hozzánk.Majd mikor megláttam azt hittem elájulok.
A kislánynak eperszőke gyűrű göndör haja volt melyet lófarokba fogott majdnem a feje tetején ahol egyébként egy kisebb  égkövekkel vagy gyémántokkal díszített tiara volt.A fülében olyan nehéznek tűnő fülbevalók voltak ,hogy nem csodálkoztam volna ha leszakad a fülcimpája.A nyakában egy kötél vastagságú sodort láncon egy golflabda nagyságú gyémánt volt.Legalább is szerintem az volt.
-Ó hát végre te is megérkeztél?-nézett végig Cassie-n.A szeme megakadt a karkötőjén de nem szólt semmit-Most már végre kaphatnék egy pohár limonádét?-nézett ismét Kathy-re.
-Gyere velem!Kapsz limonádét!-nézett rá összehúzott szemekkel amin a kis hercegnő valósággal felháborodott.-Apuék a hátsó kertben vannak.-nézett még vissza ránk majd eltűnt (gondolom)a konyha irányába kislányommal és a mozgó ékszerüzlettel együtt.Én pedig csak álltam lefagyva.De hirtelen észbe kaptam amikor Alec átölelte a derekamat.Megráztam a fejem.
-Nos , igen ez a kislány nagyon gazdag családból jött akik ezt szeretik nagydobra verni.Az apja egy bank és egy új multimilliárdos cég tulajdonosa.Bár én ha akarnám Cassiet akár gyémánt ruhákba is öltöztethetném , mert a családunk a világ leggazdagabb családja de mi inkább szeretnénk beolvadni.
-Értem.-csak ennyit tudtam mondani.
-Na gyere erre lesz az udvar.-fogta meg a kezem és elkezdett húzni az úti célunk felé.Az udvar hatalmas volt.Elég sokan voltak felnőttek is de  a gyerekek sokkal többen voltak.Ki-be szaladgáltak az udvar és a lakás között.Volt egy hatalmas ugrálóvár ,valamint bohócok és bűvészek.Alec hirtelen integetni kezdett valakinek majd már csak azt vettem észre ,hogy elindultunk valakik felé.A férfi is ott volt aki a kórházban lévő lövöldözéskor hívott minket segítségül.Valamint volt még ott 2 nő 4 férfi plusz a házigazda.
-Sziasztok!-köszönt Alec-Natalie ők a kollégáim!Srácok ő itt a barátnőm Dr.Natalie Dormer.
-Jó napot!Nagyon örvendek.
-Szervusz .Szerintem tegeződhetünk nyugodtan.Dr.Miranda Folt vagyok.-nyújtott kezet egy barna hajú nő barna szemekkel.
-Én...én...Anna Sepherd vagyok.-nyögte ki végül nehezen a vörös hajú fiatalabb nő-Bocsáss meg de  megszólalásig úgy nézel ki mint az a nő akinek a képét Casssie a nyakában hordja.
-Igen valóbban mivel ő a volt feleségem csak sajnos valamilyen okból kifolyólag nem emlékszik semmire és senkire és nem olyan mint én.De ebbe most ne menjünk bele kérlek.
Értetlenül Alec-ra néztem.Ő csak mosolyogva nézett rám.
-Nyugi ők tudják.Tudniuk kellett miért pattannak le rólam a golyók.-nevetett.
-Rendben van.
-Szóval ön orvos?--kérdezte Miranda
-Igen.-bólintottam-Ön milyen orvos , mármint patológus vagy...
-Nem ,szerencsére nem vagyok az.-nevetett fel-Viselkedés tudományból doktoráltam.Tudod meg tudom mondani , bárkiről , hogy mi érez csupán úgy ha az arcára pillantok.Richard is ebben "utazik".
-Igen és most már Alec nagyon jó benne.Mármint mindig is jó volt de ugye az túl feltűnő lett volna ha rögtön értett volna mindenhez amikor hozzánk került.
-Ó Alec!Szervusz!-köszönt egy hang a hátunk mögül.Egy nagyon szép vörös hajú nő volt nagy zöld szemekkel.Nem tudom miért de rossz érzésem támadt attól ahogy láttam , hogy néz Alec-ra.Vágyakozó tekintetével szinte levetkőztette miközben végigmérte.
-Carol!Szia!Hadd mutassam be Natalie-t a barátnőmet.-erre a mondatra leolvadt az arcáról a vigyor és rám nézett majd ismét mosolygott de most inkább vicsorításnak tűnt.
-Nagyon örülök.Carol Sanders!-nyújtott kezet amit elfogadtam.A nő úgy megszorította ,hogy azt hittem eltörik az egyik ujjam.De természetesen a fájdalmat nem mutattam ki csak mosolyogtam-Nem baj ha kicsit elrabolom a barátnődet  csupán csajos dolgokról beszélgetnénk meg ilyenek tudod.-nézett ártatlanul szerelmemre.
-Nem , persze , hogy nem baj.

Amikor már elég félreeső helyre értünk szinte nekem esett.
-Szállj le a pasimról te kis ribanc.Ő az enyém ,nem lehet senki másé.Ha ezt mégsem teszed meg annak csúnya következményei lesznek.Elég világos voltam?
-Nem igazán.Pontosan milyen következményekre gondol?
-Vannak  nagyon befolyásos emberek az orvosvilágban legyen elég ennyi önnek.
-Szerintem Alec eléggé felnőtt , hogy el tudja dönteni kit is szeret.Úgyhogy felesleges fenyegetnie!Most pedig ha megbocsát visszamennék a páromhoz!-ezzel  vissza indultam Alec-ékhez.Fogalmam sincs miért de hirtelen de ja vu érzésem lett.


A továbbiakban elég jól szórakoztam ,sokat beszélgettünk Alec  kollégáival.
Már sötét volt amikor hazafele mentünk.Cassie már elaludt a hátsó ülésen.
-Jól érezted magad?-kérdezte Alec már sokadjára.
-Hányszor kell még elmondanom ,hogy igen?-kérdeztem mosolyogva.
-Mi volt Carol-lal?
-Semmi.Csak beszélgettünk.-hazudtam.
-Kérlek ne hazudj nekem.-nézett rám könyörgően-Tudom ,hogy megfenyegetett.
-Nem számít.Nem érdekel.
-Egy két fenyegetést én is kiosztottam.-nevetett fel elég halkan ahhoz , hogy ne ébressze fel Cassie-t.
-Most már csak haza akarok érni és aludni egy jó nagyot!-hajtottam hátra a fejemet.
-Rendben van.-mosolygott rám Alec ,majd ismét az utat kémlelte.